Fiatal utca - Ahol a jővőd találod!

Hogyan lehetsz ura a saját életednek?

A blogcikkből kiderül majd számodra, hogy melyik az a szokás, amelyet ha beépítész a mindennapjaidba, át- vagy épp visszaveheted az irányítást az életed eseményei fölött, még akkor is, ha úgy tűnhet, nincs ráhatásod a veled történtekre.

            Sean Covey szerint hét szokást kell elsajátítanunk, és rendszeresen gyakorolnunk ahhoz, hogy sikeressé váljunk. Ezek közül az egyik a proaktivitás szokása, amelynek lényege, hogy csak és kizárólag azokra az eseményeknek szentelünk figyelmet és energiát, amelyekre tényleges hatásunk van, amely felett kontrollal bírunk, és negligáljuk azokat a dolgokat, amelyek felett nincs hatalmunk.

Mi különbözteti meg a proaktív és a reaktív egyént?

Képzeld el, hogy most kelsz fel. Hosszú napod lesz, és egy fontos prezentációt kell tartanod reggel. Megreggelizel, felöltözöl, és még utoljára átnézed az előadásod szövegét, és indulsz is a munkába, amikor az ajtón kiérve észreveszed, hogy szakad az eső. De semmi baj, úgyis kocsival vagy. Az úton hatalmas dugóba kerülsz, ám szerencsére még időben beérsz, hogy megtartsd a prezentációdat.

A reaktív egyén megengedné, hogy ezek az események határozzák meg a hangulatát, hiszen a kedve nagyrészt olyan események függvényében változik, amelyekre semmiféle befolyással nem bír. Képes bosszankodni az időjárás miatt, és üvöltözni a parkolóhelyét elorroló idegennel, majd hagyja, hogy mindezek a prezentáción nyújtott teljesítményére is hatással legyenek. A reaktív egyén persze mindent és mindenkit hibáztat az elrontott napjáért, kivéve egyet: önmagát.

Ezzel szemben a proaktív ember felelősséget vállal a sorsáért. Nem hagyja, hogy mások átvegyék az élete feletti irányítást, ahogyan azt sem, hogy a viselkedése és hangulata mások cselekedeteitől függjön. Gondolkodik, és úgy dönt, hogy a saját jólléte és boldogsága fontosabb annál, minthogy feláldozza apróságokért, ezért megőrzi a hidegvérét.

Miért éri meg proaktívnak lenned?

Számos pozitívumra lehetünk figyelmesek, ha elsajátítjuk a proaktivitás szokását. Elsősorban ráeszmélünk, hogy a boldogságunk a mi kezünkbe került, és már nem függ másoktól (a kormánytól, a szüleinktől, a tanárainktól vagy a barátainktól, és még folytathatnánk a sort), hiszen a velünk történt események nagy részét az irányításunk alá vontuk. Nem bánjuk meg később a heves viselkedésünket. Folytatjuk a céljainkért folytatott küzdelmet, és nem hagyjuk, hogy a bukások megállítsanak bennünket. Rengeteg aggódásnak mondhatunk búcsút, hiszen nem kell már azokon idegeskednünk, amelyek felett nem rendelkezünk kontrollal. És végül, de nem utolsó sorban, elhisszük, hogy képesek vagyunk elérni az álmainkat a megfelelő mennyiségű gyakorlással és munkával.

Te is képes vagy elsajátítani a proaktivitás szokását!

Most, hogy láttad, mennyi jó származhat ennek a szokásnak a megtanulásából, el kell, hogy áruljam: nem lesz egyszerű dolgod. Rengeteg akaraterő, odafigyelés és gyakorlás szükségeltetik ennek az elsajátításához, és maradjunk realisták: nem lehet mindig, minden veled történt eseményre proaktív módon reagálni. Engedd meg magadnak, hogy hibázz néha, de tanulj az esetből. Egy utolsó lelkesítőként álljanak itt Abraham Lincoln bölcs szavai: „Mindenki épp annyira boldog, amilyen elszántsággal küzd érte.”

Szőnyi Fanni Zsófia

 

Felhasznált irodalom: Sean Covey: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása. Harmat Kiadó, 2014.